Némán állunk, hallgatunk.
Mit mondhatnánk? Nincs szavunk.
Nem hisszük el, hogy nincs tovább.
Fájó szívvel gondolunk rád.
Mély megrendüléssel tudatjuk azokkal, akik tisztelték és szerették, hogy kedves kollegánk, Veres Henrietta Katalin, vagy, ahogy mindenki szólította, JETTIKE, 2021. november 04-én örökre megpihent.
Karcagon született, nőtt fel és élte mindennapjait. Tanulmányait a Kováts Mihály Általános Iskolában kezdte. Már ekkor eldöntötte, hogy a pedagógus pályát választja hivatásul, hiszen nagyon meghatározó volt számára az első osztályos tanító nénik személyisége és varázsa. Ezt követően a karcagi Gábor Áron Gimnáziumban tanult tovább.
A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanítói szakára jelentkezett, hogy gyermekkori álmát megvalósítsa. Az általános tanítói diploma mellett vizuális kultúra műveltségterületi végzettséget szerzett. A főiskola ideje alatt gyakorlati helyként a Kiskulcsosi Általános Iskolánkat választotta, ahol nagyon megtetszett neki a családias légkör, így nem volt kérdés, hogy ide adja be önéletrajzát.
Pedagógiai asszisztensként, napközis nevelőként kezdte pályafutását, majd munkaköre bővült, napközis vezető lett, és 5-6. évfolyamon tanított vizuális kultúrát. A mai napig a legkisebbek osztályfőnökeként vette sikeresen a nevelő-oktatómunka akadályait.
A szülők, gyermekek, munkatársak támogatása erősítette és vitte előre munkájában. Közösségépítő és közösségformáló programokat szervezett, majd a diákönkormányzat vezetőjeként tartalmas szabadidős tevékenységekbe vonta be az iskola szereplőin kívül a városi szervezeteket, óvodákat. Fontosnak tartotta a jó együttműködést, a közösségépítést, az összefogást, egymás segítését, az iskolai hagyományok erősítését, a kultúra iránti érdeklődést.
Éveken keresztül kísérte táborokba és erdei iskolákba tanítványait. A tanulókat más oldalukról is megismerve, bátrabban fordultak hozzá tanácsért, segítségért az iskolai időszak alatt is. Tagintézményünkben ő szervezett először városi meseillusztrációs rajzversenyt, melyre nagyon büszke volt. Ezzel sikerült még jobb kapcsolatot ápolni a város más intézményeivel. Bemutató órákat tartott az elsős tanulókkal a város óvodáiból érkező óvónőknek, akik érdeklődve figyelték kis óvodásaikat, hogy mennyit fejlődtek az iskolás hónapok alatt.
Iskolanyitogató programok szervezésében, megvalósításában és lebonyolításában is részt vett, ahol foglalkozásokat és bemutató órákat tartott nagycsoportos óvodások részére. Ezáltal ismerkedhettek meg a szülők, a gyermekek az iskolával, a leendő elsős tanító nénikkel.
Tagintézményünk képviseletében bekapcsolódhatott egy nemzetközi bábkészítő verseny szervezésébe, melynek célja az európai integráció erősítése, a testvérvárosaink gyermekeinek bevonása, a bábok készítése közbeni készségek, képességek fejlesztése volt.
Kreativitása megmutatkozott a báli dekorációk kitalálása, elkészítése alkalmával. Nagyon szerette a szülőkkel, kollégákkal, gyermekekkel együtt jó hangulatban eltöltött munkadélutánokat.
Az iskolai rendezvényekről, osztály programokról, verseny eredményekről rendszeresen írt cikkeket az iskola honlapjára és a város helyi lapjába.
Nagy hangsúlyt fektetett munkája során a felzárkóztatásra, hogy elősegítse diákjai továbbhaladását. Különös figyelmet fordított a tehetséggondozásra. Tanítványaival számos iskolai, városi, megyei, mesemondó-, helyesíró-, szép olvasó- és rajzversenyen értek el szép eredményeket.
Munkájában mindig törekedett a megújulásra, így folyamatosan képezte magát.
Szerette pedagógusi munkáját és a gyerekeket. Úgy gondolta, hogy jól döntött, amikor erre a pályára lépett. Nem bánta meg. Igyekezett tanítványai kedvében járni, jó osztályközösséget kialakítani és odafigyelni minden gyermekre. Kiváló kapcsolatot ápolt a szülőkkel. Boldogsággal töltötte el, hogy egykori tanítványai gyermekeit is taníthatta, ő indíthatta el őket a tanulás útján. Visszaigazolás volt számára, hogy bíztak benne és szívesen hozták ebbe az intézménybe a kis diákokat.
Úgy gondolta, hogy megfelelő tisztelettel, türelemmel, kitartással, megértéssel, beleérző képességgel, elfogadással és alázattal kell rendelkezni a pályán maradáshoz és folyamatosan képezni önmagát szakmai, érzelmi és lelki fejlődés területén.
Hálával és kegyelettel búcsúzik tőle intézményünk valamennyi dolgozója és diákja.
Hirtelen halálod nagy fájdalmat okozott,
De jóságod és szereteted szívünkben örökké élni fog.
