Dél- Erdélyben jártunk

A HATÁRTALANUL! program keretében jutottunk el Dél- Erdélybe, hogy a nemzeti összetartozás  jegyében megismerkedjünk a szórvány magyarság életével, történelmével, kultúrájával, személyes tapasztalásokat szerezhessünk a külhoni magyarságról, azokról a dolgokról, melyeket a tanórákon könyvekből, interneten megismertünk.
Első állomásunk Nagyszalontára vezetett, ahol Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából, a Csonka toronynál megkoszorúztuk emlékművét, idézeteket olvastunk föl műveiből, majd az Arany László által adományozott hagyaték kiállítást tekintettük meg egy remek előadás után.
Városnézés következett Aradon. Sétáltunk a belvárosban, a Főtéren, Kultúrpalota, Városháza, Állami Színház előtt, megcsodáltuk a Minorita templomot, meghallgattuk a hozzájuk fűződő történeteket.

A közelgő aradi vértanúk napja tiszteletére a Szabadság-szobrot, majd a 13 vértanú emlékművét megkoszorúztuk, verset mondtunk, felolvasást tartottunk és elénekeltük a Himnuszt.
Idegenvezetőnk Világoson, a Bohus-kastélyról beszélt, ahol 1849-ben Görgey aláírta a feltétel nélküli megadás egyezményét. Nemzeti színű szalagot kötöttünk és elénekeltük a Himnuszt Bohusné Szögyény Antónia emlékére, akiről megtudtuk, hogy az 1848-49-es harcok idején élelmiszerrel és ruházattal látta el a szabadságharcosokat. Tevékenységét a fegyverletétel után is folytatta, amiért Haynau többször is megfenyegette.

Marosillye - Veres-bástya következett. 1580-ban itt született Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Emléke előtt tisztelegve helyeztük el emlékkoszorúnkat. Csernakeresztúron hangulatos panziókban fogadtak bennünket nagy szeretettel: étellel, frissen vetett ággyal. A falumúzeumban megismerkedhettünk a bukovinai székelyek nehéz, példaértékű életével. Az ottani elemi iskolában emlékeztünk meg közösen október 6-án a 13 aradi vértanúról. Ajándékot vittünk a gyerekeknek, beszélgettünk, ismerkedtünk.

Látogatást tettünk és adományokat adtunk át Déván a Böjte Csaba által létrehozott Szent Ferenc Alapítványnak. Egy kellemes hegyi túrával jutottunk fel „Magos Déva várához”, melyről megtudtuk, hogy kicsiny, jelentéktelen erőssége volt Erdélynek. Itt előadtuk a Kőmíves Kelemmenné című balladát.

Utazásunk következő állomása Vajdahunyad várához vezetett. Erdély legimpozánsabb és legszebben megmaradt gótikus várkastélya ma is lenyűgözi a látogatókat, köztük bennünket is. A vár híres lakói között hallhattunk: Fráter Györgyről, Szilágyi Erzsébetről, Hunyadi Jánosról, Török Bálintról, Tinódi Lantos Sebestyénről, Thököly Imréről.

A 3. napon reggeli után elbúcsúztunk kedves házigazdáinktól, majd Piskibe, Erdély egyik legszebb, legápoltabb arborétumába látogattunk el.  A kenyérmezei csata emlékművénél, - melyet Kinizsi Pál mellszobra díszít, az 1479. október 13-án történt ütközet emlékére, - felolvasást tartottunk és emlékszalagot helyeztünk el. 

Míg Temesvárra érkeztünk, idegenvezetőnk nagyon kedves történeteket mesélt a Kenyérhegyről, valós eseményeket idézett fel Erdélyről, a székelyekről. A Bánság soknemzetiségű, legfejlettebb városában, ahol a 19. században Európában először vezették be az utcai elektromos közvilágítást, városnéző séta keretében megtekinthettük az óváros legjelentősebb látnivalóit: Dóm tér, Szentháromság-szobor, Korzó. Megnéztünk egy ortodox és római katolikus templomot kívülről és belülről is, majd megbeszéltük a különbségeket. 

Utazásunk a Rózsaparkban ért véget, ahol több száz fajta rózsában gyönyörködhettünk, és megtudtuk, hogy a világon először itt mutatták be a kék és fekete rózsát.

Kirándulásunk során felejthetetlen élményekkel, nagyon sok tudással gazdagodhattunk. Sokunknak nem lett volna lehetősége arra, hogy ide eljusson, ezért is tartozunk mindazoknak köszönettel, akik segítettek ennek a tanulmányútnak a megvalósulásában!

Horváthné Pandur Tünde Róza

osztályfőnök