Beszámolók

Zenei világnap

„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”- Kodály Zoltán

Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A Zene Világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak. 36. éve emlékezünk meg erre az alkalomra.

A Kiskulcsosi Református Templomban rendeztük meg diák hangversenyünket 2011. szeptember 30-án (pénteken) 15 órakor, ahol zeneiskolásaink léptek fel:

  • Varga László és Terjék Péter (hegedű),
  • Sipos Patrik és Csanádi Zádor (vibrafon, harangjáték),
  • Sebők Lajos és Csanádi András (klarinét).

Felkészítő tanáraik: Plósz Csilla, Kerekes Ágnes, Dudás Enikő, Zbiskó Zoltán voltak.

Iskolánk énekkarát Csányiné Nagy Julianna tanárnő vezényelte, zongorán közreműködött Koppány Mária művésztanár.

A zene ünnepét Farkas Alexandra 8. osztályos tanuló köszöntötte Kárász Izabella versével.

Köszönjük a szereplőknek, felkészítő nevelőiknek ezt a szép délutánt.

Horváthné Pandur Tünde

Kirándulás a zene világnapján

Sok élményben volt része annak a 33 gyereknek, akik budapesti kirándulással ünnepelték a zene világnapját. A Kováts Mihály Tagiskola felső tagozatos diákjai a Madách Színházban Webber nagysikerű darabját, a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalt tekinthették meg Kazár Imréné Kati néni és Ráczné Éva néni vezetésével.

Kora délelőtt érkeztünk meg a fővárosba. Először a Közlekedési Múzeumba látogattunk el. Nem sokan utaztunk még trolibusszal, ezért a lehetőségek közül ezt választottuk. Igen nagyot néztek a pestiek amikor az időseknek átadtuk a helyünket. Nem csak azért, mert október 1. az idősek világnapja is, hanem, mert felénk ez így szokás. Éva néni nagyon büszkén tekintett ránk.

A Közlekedési Múzeum épülete már kívül is igen meglepő. Igazi mozdonyok és igazi repülő hívogatja a látogatókat. Odabent érdekesebbnél érdekesebb járműveket, hajókat, hidakat, hintókat, kerékpárokat, motorokat, ma már nem használatos vasúti kocsikat tekinthettünk meg. Sőt! Eredetiben láttuk Farkas Bertalan űrkabinját és Fa Nándor hajóját, a Szent Jupátot. Alig akartuk elhinni, hogy ezzel a kicsi vitorlással hajózta körbe a Földet.

Földalattival és villamossal jutottunk el a Madách Színházhoz. Izgatottan vártuk az előadást, hiszen az Éva néni által megismertetett részletek nagyon tetszettek. Elfoglaltuk a helyünket, elsötétült a nézőtér. Csodálatos előadást láttunk! A felnőtt és gyerek szereplők, a látványos díszletek, ötletes jelmezek egyaránt megérdemelték a vastapsot. Pirosra tapsoltuk a tenyerünket. Szívesen maradtunk volna az esti előadásra is, de igyekezni kellett a pályaudvarra.

Köszönjük iskolánk Diákönkormányzatának, hogy a múzeumi belépő és néhány színházjegy megvásárlásával hozzájárult az utazásunkhoz. Természetesen köszönjük Kati néninek és Éva néninek a szervezést, a kíséretet. Ugye máskor is megyünk még?

a 6. b osztályos tanulók

Nemzeti napon a kiskulcsosi diákokkal

Szinte itt lüktet a nyár pezsgő, égető vidámsága, kérlelve, ne legyen még vége, várunk egy kis folytatást. Ezen gondolatok is arra késztettek bennünket, hogy kiránduljunk fővárosunkba, a kifogyhatatlan programlehetőségek birodalmába. A hónap elején egy kedves felhívást kaptunk a Nemzeti Színháztól, hogy a Magyar dráma napja alkalmából ingyen belépés lehetőségével várják a kedves érdeklődőket. A média a Nemzeti Vágta szenzációját hirdette, ami kíváncsivá tett bennünket, így, ehhez a programsorozathoz már csak a Nemzeti Múzeum meglátogatása társulhatott.

A reggeli vonatra felszállva, meglepődve tapasztaltuk, hogy már minden vagon megtelt. Más iskolák is szívesen választották Budapestet a szeptemberi jó időben.

Elismeréssel tudok szólni a 2011. szeptember 17-én Karcagról 7.20-kor induló 6209-es számú vonat kedves kalauz hölgyéről, akivel beszélgetve erről a zsúfolt állapotról, azonnal segítséget kért a szolnoki állomástól. A megyeszékhelyre érve már három szerelvény várt bennünket. Egy pillanat alatt megtörtént az összekapcsolás, és sok-sok utazótársunkkal együtt kényelmesen folytathattuk utunkat.

A Nyugati pályaudvarról indulva a metró, a mozgólépcső egy-egy kisgyermeknek apró félelmet, de nagy élményt jelentett.

Első állomásunk a Nemzeti Múzeumhoz vezetett, ahol ezen a napon az egész múzeum látnivalóját díjmentesen tekinthettük meg. Nemzetünk történelmét követhettük végig a kezdetektől napjainkig.

Ezután a Nemzeti Vágta megnyitóprogramját hallgathattuk, nézhettük meg. Óriási sétálóutca alakult ki ezeken a napokon az Andrássy úton. Látványos, ínycsiklandozó nemzeti ételkülönlegességek, régi és új mesterségek kiváló termékeit csodálhattuk, vásárolhattuk meg.

Kis villamosozás következett, majd a kellemes Duna-parti séta közben már messziről megpillanthattuk a Nemzeti Színház épületét. A park kapuszobrán belépve egy-egy legendás szerepükben megörökített, egész alakos szobor fogadott bennünket.

A parkban öltözősátrat állítottak föl, melyben korabeli női- és férfiruhákat lehetett magunkra ölteni. Egy óriás tükörben, no, és persze a fényképezőgépeknek pózolva múlattuk az időt. A helyi televíziónak is megtetszett játékosságunk, így még interjút is készítettek velünk. A parktér nyírt sövényből alkotott labirintusa, a Bábel toronyra emlékeztető spirálalakban kanyarodó fal nagyon tetszett a diákoknak.

A kulisszák mögé, a színészöltözőkbe tekinthettünk be, nemzetünk színészóriásai alakításainak történetét ismerhettük meg idegenvezetőnktől, autogramokat kérhettünk, találkozhattunk színészekkel, köztük Alföldy Róberttel, a Nemzeti Színház főigazgatójával.

A hatalmas színházteremben hang- és fényeffektusok kíséretében mutatták be a a világon egyedülálló mozgatható, emelhető, süllyedő számítógéppel vezérelt színpadrendszert.

A nap végén, élménnyel telve, kissé fáradtan érkeztünk haza.

Köszönjük e felejthetetlen lehetőségeket a rendező intézményeknek.

Horváthné Pandur Tünde

szervező tanár

Oldalak