Beszámolók

Helyesírási verseny alsós évfolyamok számára

"Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig"

Tudjuk jól, hogy a helyesírásnak fontos szerepe van a nyelvi egység megteremtésében, és abban, hogy írásbeli közlésünk érthető legyen. Alsós munkaközösségünk a helyesírási verseny rendezésével szeretné ráirányítani a figyelmet arra, hogy időben kell kezdeni a magyar nyelv szeretetére és helyes használatára nevelni diákjainkat.

Az idén már ötödik alkalommal rendeztük meg a versenyt.

Felhívásunkra 21 pedagógus 26 tanítványa jelentkezett.  Hat iskola diákjai versenyeztek. Külön örömünkre szolgált, hogy Berekfürdőből is érkeztek tanulók, akik vállalták a megmérettetést. 2., 3. és 4. évfolyamosok számára készültek a versenyfeladatok.

Ezen a napon nemcsak a jó helyesíró gyerekek bizonyíthattak, hanem a kreatív jó kézügyességű diákok is, akik a " Tenger gyümölcsei" öko-tárgy pályázatra jelentkeztek, és készítették el szemet gyönyörködtető munkáikat, melyből kiállítás készült.

Ahhoz, hogy minden eredményes legyen, sok ember összefogására és támogatására volt szükség.

A rendezvényt támogatták:

  • Kováts-os Gyermekekért Közhasznú Egyesület, 
  • Kerek Cipó Kft.,  
  • Kováts-Tehetségpont, 
  • KÁIAMI Kováts Mihály Ált. Isk. Tagintézményének nevelőtestülete,
  • nyugdíjas pedagógusai,
  • valamint a "Jó tanuló, jó sportoló" Alapítványa.

Dr. Kovácsné Mikola Éva

nyugdíjas pedagógus

A verseny eredményei itt tekinthetők meg
 

 

Fogyatékosok világnapja - hallássérültség

Január 20-án délután került sor az ENI-MODUL (A fogyatékosok világnapja) 2. részére, mely 2 órában a HALLÁSSÉRÜLTEKKEL, A JELNYELVVEL foglalkozott a 3.a osztályban. Jelen voltak: Nyíriné Kátai Katalin, Podhorszky Róbertné, Sánta Ágnes, Vida Attila. Vendégül hívtam Patkó Lindát és Papp Karolát, akik hallássérültségükről meséltek a tanulóknak, és Patkó Dórát, aki a jelnyelvvel ismertetett meg minket.

„Mikor a 3.a osztály egyik tanító nénije, Patkóné Erdei Judit, aki egyben az édesanyám is, felvetette az ötletet, hogy az egyik órát a fogyatékosok világnapja alkalmából rendezett modulok közül tartsam én, nagy örömmel mondtam rá igent. A témaválasztás egyértelműen a hallássérültség bemutatására esett, mivel ez emberileg is nagyon közel áll hozzám a húgom hallássérültsége miatt, és szalmailag is, mert az ELTE Bölcsészkarán magyar alapszakom mellé magyar jelnyelv minort választottam, már két éve részesülök színvonalas képzésben ebben a témában, alapfokú nyelvvizsgám van jelnyelvből, és a későbbiekben jeltolmács szeretnék lenni.

Másfél órában beszélni erről nem könnyű, és semmiképp sem teljes vagy tökéletes. Ezért ennek az alkalomnak a célja „csak” az ismerkedés, az elfogadás volt a célja. Először is megbeszéltük a gyerekekkel, vajon mi is az a hallássérültség, illetve hogy erre milyen fogalmakat használhatunk, s ezek közül melyek helyesek és melyek sértőek. Ezután a másik két vendég, Patkó Linda és Papp Karola beszélt. Mindkét lány hallássérült, természetes úton semmit, implantátumukkal 85%-osan hallanak, de mindketten nagyszerűen boldogulnak a nagyvilágban. Ők meséltek magukról, hallásukról, annak hiányáról, hallókészülékükről, és mindennapi helyzetekről, amiket ők másképpen élnek meg, mint egy halló ember. Az ő személyes jelenlétük és élményeik nagyon hitelessé tették a foglalkozást, a gyerekek nagyon érdeklődőek és érzékenyek voltak, rengeteg kérdésük volt, és látszott, hogy elgondolkodnak mindazon, amit hallanak. Miután a lányokhoz nem volt több kérdés, újra átvettem a szót, és meséltem arról, hogy a hallókészülék használata nem mindenkinek jelent megoldást: rengeteg siket a jelnyelvet preferálja.

A jelnyelvet 2007-ben Magyarországon is elfogadták hivatalos nyelvként, ám a köztudatban még nincs igazán benne. Ezen próbáltunk meg változtatni, és beszéltük meg, miért is jó és hasznos a jelnyelv, és miben más, mint a hangzó nyelvek. Közös játékkal próbáltuk ezt igazán megértetni a gyerekekkel: először kis kártyákról kellett apró közléseket vagy fogalmakat gesztusokkal elmutatniuk, mindenféle hang használata nélkül, majd párokban szavakat artikuláltak egymásnak, így belekóstolva a szájról olvasásba. Végül pedig tanultunk együtt jeleket, néztünk mesét, és dalt is jelnyelven.

A felnőttek többsége élete során nem kerül kontaktusba fogyatékkal élő emberekkel, így aztán ha mégis, akkor nem tudja jól kezelni a helyzetet. Az ilyen érzékenyítő programok lényege az, hogy megértessük a gyerekekkel, hogy látássérültnek, hallássérültnek, vagy mozgássérültnek lenni csak egy érzékszervi elváltozás, de mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk. 

Ezeket a beszélgetéseket nem lehet elég korán kezdeni: a harmadik ’a’ osztálytól én teljes figyelmet éreztem. Remélem ez az együtt töltött délután is hozzájárul majd ahhoz, hogy elfogadó és segítőkész felnőtt ember váljon majd belőlük.” - Patkó Dóra

A 3.a osztályosok rendkívül nagy empátiát mutattak a meghívottak és a téma iránt is. Felnőtt társaik elé példaként állhatnának.

Patkóné Erdei Judit

 

A harmadik évezred iskolája

„Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit föld, az ég beszél.
Nézd a bolygót! Oly tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!”

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet nyílt pályázatot hirdetett magyarországi székhelyű nevelési- oktatási intézmények számára Ökoiskola és Örökös Ökoiskola cím elnyerésére.

Tagintézményünk 2015. őszén írta meg Ökoiskola pályázatát. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy azon sokrétű tevékenységeinket, mellyel a fenntartható fejlődést szolgáljuk, rendszerezzük és egy magasabb elismerést kapjunk. Örömmel értesültünk róla, hogy a 2016. január 1. és 2018.december 31-e közötti időszakot, mint Ökoiskola cím nyertes tudhatjuk a magunkénak.

Az Ökoiskola Cím azon nevelési- oktatási intézmények elismerése, amelyek példamutatóan magas színvonalon, intézményi keretek között is átgondoltan, rendszerszerűen és mindennapi gyakorlatként foglalkoznak a fenntarthatóságra neveléssel.

Az Ökoiskola Cím elnyerésével az intézményünk:

  • csatlakozik a hazai Ökoiskola hálózathoz
  • 3 évig használhatja az Ökoiskola logót
  • cselekvési lehetőséget biztosít diákjainknak környezetük megóvására, alakítására.

Tagintézményünk minden tagja elhivatott a környezeti nevelés terén, példamutatásunkkal a fenntarthatóság fontosságára kívánjuk felhívni a figyelmet.

Mester Anikó

Fogyatékosok világnapja - autizmus

 

Fogyatékosok világnapja - látássérültség

A Kováts Mihály Tagintézményben a 2015/2016-os tanévben minden hónapban egy alsós és egy felsős nevelő megvalósít egy kísérleti, egésznapos iskolai programot. Az általam választott modul 6 órát ölel fel, témája a FOGYATÉKOSOK VILÁGNAPJA. Az első 2 óra 2015. január 13-án délután valósult meg a 3.a osztály tanulóival a LÁTÁSSÉRÜLTSÉGRŐL. Vendégnek Erdősné Onda Maricát hívtam meg, aki férjével, Erdős Imrével és Bogi nevű kutyájával lelkesen vállalta a felkérést.

A gyerekek már nagyon várták a vendégeket. A szőnyegen ülve beszélgetéssel, ismerkedéssel kezdtünk. A meghívott vendégeken kívül jelen volt: Lévainé Kovács Róza intézményvezető-helyettes, Chrappánné Papp Ágnes tagintézmény-vezető, Nyíriné Kátai Katalin, Podhorszky Róbertné, Jávorkai Attila kollégák.

Erdősné Onda Marica elmesélte, hogyan vesztette el a látását, hogyan boldogul a mindennapokban. Elmondta a gyerekeknek, hogyan tudnak segíteni egy vak embernek például egy gyalogátkelőhelyen, az utcai közlekedésben. Megható volt látni a kicsik elgondolkodó arcát, ahogy próbálták beleképzelni magukat a mesélő helyébe és próbálták megérteni azokat a mindennapi nehézségeket, amire egy látó ember nem is gondol.

Ezután megismerkedhettünk azokkal az eszközökkel, melyek segítik a vak emberek életét. Ilyen volt a „beszélő” laptop, a „beszélő” telefon, a „beszélő” mérleg, a „beszélő” lázmérő, a kitapintható hosszúságmérő és óra, a fehér bot, a „beszélő” címkéző („varázsbot”).

Később a Braille írás bemutatása következett. A gyerekek csoportokban pingponglabdákat helyeztek hatlyukú tojástartókba, így próbálták kirakni a Braille ábécé betűit. Ezután szavakat igyekeztek kiolvasni az előre Braille-lyel megírt lapokon.

A vakvezető kutyáról, Bogiról (fekete labrador) sok-sok információt tudtunk meg. Megmutatta, hogyan vezeti gazdáját jobbra, balra, előre, hogyan veszi fel gazdája leejtett tárgyait, hogyan ül, fekszik, marad vezényszóra. Teljesen elvarázsolta a gyerekeket!

Végül a szőnyegen összegeztük, milyen fontos dolgokról hallottunk a látássérültekről ezen a délutánon és kérdéseket lehetett feltenni Maricának.

Jó volt látni a harmadikosok érdeklődését, aktivitását, hallani rendkívül okos kérdéseiket. Élvezetes volt Marica szimpatikus előadása és az a pozitív hozzáállás, mellyel nehézségei ellenére az élethez viszonyul!

Ilyen és hasonló érzékenyítő előadás más osztályok, más korosztályok, munkahelyek, felnőtt csoportok számára is fontos lenne, hogy rohanó, türelmetlen világunkban megálljunk és elgondolkodjunk a másságról, a körülöttünk élő emberek életéről, problémáiról.

Karcag, 2015. január 14.                                           

Patkóné Erdei Judit
tanító

 

Karácsonyi összejövetel

Szép hagyomány a Kováts iskolában a karácsony közös megünneplése, a felnőttek körében. Az aktív dolgozók mellett nyugdíjasainkat is meghívjuk. Diákjaink műsorát követően jöhet egy kis kötetlen beszélgetés, süti receptek cseréje, ....

 

Karácsonyi ünnepség

Karácsonyi ünnepség a KÁIAMI Kováts tagintézményében: az ötödikesek Torkos Carmen tanárnő felkészítésével és az énekkar Vassné Szűcs Edit tanárnő vezetésével adták a műsort. Köszönet Nagy Dani (8.b) szólójáért és Makula Marcsi (tavalyi 8.a) gitározásáért. A birka és báránya is jámboran, mondhatni birkatürelemmel viselte az előadást.

 

Chéfecskék karácsony

A Chéfecskék 2015. évi utolsó foglalkozása a karácsonyi készülődés jegyében zajlott. Nagyon finom volt a gesztenyével töltött csirkemell sütőtök-meggy körettel. Az ünnepi teríték a szakkörvezető, Nyíriné Kátai Katalin tanítónő munkáját dicséri.

Az ünnepi asztalnál a csoport tevékenysége iránt érdeklődő vidéki felnőtteket is vendégül látott a szakmai irányító, Szatmári János.

 

Moravicaiak jártak nálunk

Moravicáról, az idős Kovács Gyula Általános Iskolából 32 diák 11 felnőtt kíséretében tartózkodott városunkban december 18-19-én. A Délvidéki testvértelepülés intézményének kapcsolata a KÁIAMI Kováts Mihály Tagintézményével több évre nyúlik vissza, így természetes, hogy a programok egy része iskolánkban zajlott. A „Hazajáró, hazaváró” címet viselő pályázat keretében hozzánk érkezett vendégekkel megnéztük a karácsonyi műsort, Keserű Bálint vezetésével közös tánctanulás, táncház volt. A Fazekas tájház, a Györffy Múzeum, a Látogatóközpont mellett az Erkel Tagintézmény karácsonyi hangversenye fért a péntek délutánba. Szombatra városnézés - egykori történelemtanárunk, Soós Gézáné vezetésével-, szabadprogram, fürdőzés és a tűzoltó történeti kiállítás megtekintése maradt.

A Kováts-os hetedikesek június 6-8 között viszonozzák a látogatást. Izgalommal készülünk a Határtalanul! program keretében utazó 24 diákunkkal.

Köszönöm minden kollégának, diáknak, támogatónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy vendégeink jól érezhessék magukat Karcagon!

Lévainé Kovács Róza
intézményvezető-helyettes

A moravici és a Kováts-os diákok, felnőttek táncházi programjáról készült fotók nem a minőségük miatt kerülnek fel. Sajnos az áramszünet nemcsak a fotósnak, de a zene nélkül táncot oktató Keserű Bálintnak is feladta a leckét. Köszönet Bálintnak és segítőinek, valamint a lelkes táncolóknak, hogy ilyen jól kezelték ezt a helyzetet.

 

Országos barokk versenyen jártunk Hatvanban

December 14-én hárman indultunk a hatvani barokk versenyre tanárainkkal, zongora kísérőinkkel és szüleinkkel. Mi - Kovács Ágota Csenge és Székely Lea - az ütő tanszak növendékei vagyunk és Kovács Balázs csellista jött még velünk.

Lea: Én már tavaly is részt vettem ezen a fesztiválon, nekem már ismerős volt a helyszín, a „palota”, ahol ezt a versenyt rendezik.

Csenge: Nekem a szemem, szám is elállt a csodálkozástól, amikor megláttam a szép kastélyt. Bazsinak pedig annyira tetszett a díszterem, hogy haza akarta hozni. ☺

Lea: Próbáltunk kicsit, és nem sokára Csenge következett. Nagyon ügyesen játszott! Olyan érdekes, mert egymásért jobban izgultunk, mint magunkért. Én lázas betegen mentem sajnos, de a szereplésre sikerült levinni a lázamat.

Csenge: Miután én túl voltam a magam szereplésén, kezdtem izgulni Leáért és Bazsiért. Mindketten nagyon szépen játszottak!

Együtt: Aztán ebédeltünk, sótlan menzaételt kaptunk és még a felnőttek sem kérhettek sót, nem mondhatjuk, hogy túl jól laktunk volna... Az viszont remek volt, hogy az eredményhirdetésig olyan jót korcsolyáztunk a főtéren felállított műjégpályán. Ezt már előre nagyon vártuk! A szüleink azzal nyugtattak minket az odafelé úton, hogy ne izguljunk, mi csak korcsolyázni megyünk, előtte épp csak zenélünk egy kicsikét. ☺ Ezután siettünk az eredményhirdetésre.

Csenge: Ott, az eredményhirdetésen izgultam a legjobban, de Leáért és Bazsiért jobban izgultam, mint magamért. Amikor hallottam, hogy se bronz, se ezüst, se arany minősítést, se harmadik, se második díjat nem kaptam, hanem egy országos versenyen 1. helyezett lettem, majd kiugrott a szívem! Nem is hittem, hogy bármit is nyerek, bár ami különös, hogy Lea előre megjósolta, hogy így lesz. És Lea annyira örült az eredményemnek, hogy még el is pityeregte magát örömében! Ezután nagyon izgultam én is a többiekért.

Lea: Csenge sikerének nagyon örültem. Azután következett a második korcsoport. Tavaly Enci néni azt mondta, hogy idén nem jövünk el a versenyre, mert bekerülök a második korcsoportba, nagyokkal versenyzek majd és én leszek a legfiatalabb közöttük, de én azt mondtam, hogy akkor is szeretnék indulni, ha utolsó leszek. Ezzel aztán levettem Enci nénit a lábáról és mégis eljöttünk a versenyre. Jó nehéz darabbal, nagyon sokat kellett gyakorolni. Amikor kimondták, hogy 2. lettem, nagyon meglepődtem, majdnem megkérdeztem, hogy: Én??? Nagyon-nagyon örültem a második helynek. Csenge mesélte, hogy vörösre tapsolta a tenyerét miattam, annyira örült ő is.

Együtt: Bazsi miatt szomorúak voltunk, mert ő is megérdemelt volna egy szép díjat, csak a vonósokkal valamiért szigorúbbak sajnos ezen a versenyen, pedig nekünk is voltak hibáink. Kis szünet után következett a gálahangverseny, jó volt látni a többieket, sok szép műsorszámot hallhattunk, bár már nagyon fáradtak voltunk. Itt is sikerült jól szerepelnünk. Nagyon szép nap volt, de már jól esett haza indulni. A buszban feléledtünk és a felnőttek voltak fáradtabbak, mi boldogan és vidáman utaztunk. Köszönjük szépen a kíséretet Marika néninek és Kati néninek, és a felkészítést Enikő néninek és Klári néninek. Reméljük, jövőre is megyünk! Mi várjuk! ☺

Székely Lea és Kovács Ágota Csenge

Oldalak